Szaporodási folyamat:
Nemi érettség: A királylosoak általában 3-5 éves kora között érik el a hímek, 4-6 éves kora között a nőstények.
Vándorlás időzítése: A királylosoak anadron halfajok, azaz életük egy részét édesvízben, egy részét sós vízben töltenek. A szaporodáshoz felvándorolnak az óceánból a szüléhelyükbe, az édesvizi folyókba vagy patakokba.
Gyikolási hely kiválasztása: A megfelelő gyikolási hely kiválasztása kulcsfontosságú. Ezek a helyek tiszta kavicsos vagy kőzetes aljzatot, hideg, jól oxigénnel ellátott, folyó vizet, és menedéket (sziklák, faanyag) tartalmaznak.
Párképzés: A gyikolási hely elérésekor a hím és nőstény királylosos párat alkotnak. A nőstény (tojó) a kavicsban ást egy fészket, reddet. A hím (kocsog) közelben marad, őrizve és védve a területet más hímektől.
Peték elhelyezése: A redd elkészültével a nőstény nagy, narancssárga petéket helyez el a fészkbe. Egyidejűleg a hím miltet (spermátartalmú folyadékot) engedi a peték felett a termékenyítéshez. Ez a külső termékenyítés a lososfajoknál gyakori.
Fészk borítás: A peték elhelyezése után mind a nőstény, mind a hím részt vesz a fészk kavicsborításában. A peték be vannak temetve és inkubálódnak a kavicsban, amíg kikelnek.
Szülői gondoskodás: A királylosoak nem nyújtanak közvetlen szülői gondoskodást a gyikolás után. A petéket és az újonnan kikelte lárvákat a sorsukra hagyják.
Fejlődés: A peték fejlődnek és kikelnek alevinekbe, amelyek egy ideig a kavicsban maradnak, a vitellinus zsákból táplálkozva. Később kivilágnak a kavicsból szabadúszó fry-ként, és aktívan kezdnek enni a folyóban.
Óceáni vándorlás: Ifjú lososként néhány évet töltenek az édesvizi élőhelyükben, növekedve és alkalmazkodva a folyó feltételeihez. Végül átesnek egy smoltifikáció nevű fiziológiai átalakuláson, és felkészülnek a visszavándorlásra az óceánba.