1. Élőhely-komplexitás: Az erdeők komplexebb élőhely-struktúrát biztosítanak a sztyepeknél, nagyobb növényzet-változatossággal, korona-rétegekkel és mikroklímákkal. Ez a komplexitás több ökológiai nišet teremt a különböző madárfajok számára, lehetővé téve a magasabb fajdiverzitást. A sztyepek egy viszonylag egységes élőhely-struktúrát 특징짓nek, kevés fával vagy cserjékkel. Ez a komplexitás hiánya korlátozza a madárfajok számára elérhető nisék számát, ami alacsonyabb fajdiverzitást eredményez.
2. Étel rendelkezésre állása: Az erdeők nagyobb mennyiségű és változatosabb ételforrást kínálnak a madaraknak a sztyepeknél. A fák és cserjék termelnek gyümölcsöket, dióféleségeket és magokat, ami fontos ételforrás sok madárfaj számára. Az erdeők nagyobb rovar- és más gerinctelen divergenciát is támogatnak, ami a rovarivó madarak számára fontos. A sztyepek korlátozottabb ételválasztékot kínálnak, elsősorban füves növények és magvak.
3. Fészkelési helyek: Az erdeők többféle fészkelési helyet kínálnak a madaraknak a sztyepeknél. A fák megfelelő fészkelési helyeket biztosítanak üregbe fészkelő madaraknak, mint a fakopáncsok, cinegek és fapáncsok. A cserjék és sűrű növényzet talajon fészkelő madaraknak, mint a csicsérkék és vörösfarkú pacsirta. A sztyepek kevésbé kínálnak fészkelési lehetőségeket.
4. Védelmi lehetőségek ragadozók ellen: Az erdeők jobban védik a madarakat a ragadozóktól a sztyepeknél. A sűrű növényzet és a változó élőhely-struktúra megnehezíti a ragadozók számára a madarak feltárását és megragadását. A sztyepek kevés védelmet nyújtanak a ragadozók ellen, a madarakat sebezhetőbbé téve.
Összefoglalva: az erdeők nagyobb élőhely-komplexitás, étel rendelkezésre állás, fészkelési helyek és ragadozók elleni védelem miatt támogatnak magasabb madárfaj-diverzitást, mint a sztyepek.