A delfinek intelligens és alkalmazkodóképes vadászok, 특수 technikákkal a mély vagy ropogós vízhez.
Echolokáció
Ez a legfontosabb alkalmazkodásuk a ropogós viszonyokhoz. A delfinek nagy frekvenciás kattintásokat bocsátanak ki, amik visszaverődnek az tárgyakról, „hangképeket” alkotva az agyukban. Az echo intenzitását, iránytát, és visszaterjedési idejét elemzve meghatározhatják a zsákmány méretét, alakját, távolságát, és még a sebességét is. Beállíthatják a kattintás frekvenciáját és intenzitását, sőt, a kattintásaikat fókuszálhatják, mint egy szonár sugarat.
Egyéb érzékszervek
A látás kevésbé hasznos a ropogós vízben, de szerepet játszik a sekélyebb területeken. A delfinek az orruk érzékenységével is használhatnak érést, és egyes fajok esetleg szaglást is, de az echolokáció az elsődleges.
Kooperatív vadászat
A delfinek gyakran dolgoznak együtt, hogy a halakat sűrű formációkba szorítsák. Néhány faj buborékhálókat hoz létre a fúvólyukukból levegőt engedve, a halakat egy kis területen zárva a könnyebb elkapáshoz.
Mélyvíz alkalmazkodások
A mélybe merülő fajak hosszabb ideig tudnak leheltetni, és gyakran mélytengeri zsákmányt, mint a tintahalakat és a fejlábúakat célba állítanak.
A fejlett echolokáció, a csapatmunka, és a fizikai alkalmazkodásokkal a delfinek rendkívül sikeres ragadozók maradnak a kihívásokkal teli környezetekben is.