Bevezetés
A zsiráfok (Giraffa camelopardalis) magas, köves lábú emlősök, Afrikai közép- és déli részének szíkságain és szavannáin élnek. Csoportokban vándorolnak. 50 vagy kevesebb egyedből álló csoportokat alakítanak ugyanazon alfaj tagjaiból. Vándorlásaik társadalmi és túlélési tényezők határozzák meg.
Függetlenség
Bár csoportokban vándorolnak, nagyon független állatok. Nem alakítanak szoros kötelékeket a csapattagokkal – kivétel: anya-kölyök kapcsolat. Nincs egyetlen vezetőszer, aki elindítaná a vándorlést. A tojók más tojók és fiatal himek közelében maradnak, de kevés az interakció közöttük.
Szülésközi időszak
Amikor a tojók szülni készülnek, kis szülési csoportokat alkotnak (<15 anya). Ezek a csoportok együtt maradnak a vándorlás alatt is, ha a nyáj elindul. A kölykök Почти mindig az anyjukkal vándorolnak. Függetlenül a vándorlástól, az anya elhagyhatja a kölyköt egy csapattagnál, hogy jobban etetőhelyet keressen.
Növényzet
Az elsődleges vándorlási ok a növényzet hiánya. A zsiráfok a legmagasabb szárazföldi emlősök – hosszú nyakukkal olyan fákról esznek, amire más nem jut. De ha a nyáj elfogyasztja a régió elegendő növényzetét, továbblép. Gyakran száraz időszakokban. Néha annyira kényszerülnek, hogy kevés bokor/fű övezetbe vándorolnak.
Kölykök védelme
Ragadozók – oroszlán, hiénák – a vándorlás során keresik a kölykök és fiatal felnőtteket. A fiatalok a nagyobb egyedek közelében gyanakodnak. A pikkelyes bőrminta elrejti a gyengébbeket a erősebbek között. Amint új etetőhelyet találnak és a csoport szétesik, a idősebbek már nem védik az ifjuságot.