A tengervíz szagát gyakran a dimetil-szulfid (DMS) jelenlétéhez kötik, egy vegyületet, amit a tengerialgák és fitoplankton termelnek. A DMS-nek erős, csapós aromája van, amit kényes, sós, halássznak írhatunk le.
Egyéb vegyületek, amelyek hozzájárulhatnak a tenger szagához:
- Ózon: A napfény és az oxigén kölcsönhatásából keletkezik, friss, heves illattal rendelkezik, amit gyakran a parttal vagy az óceánnal társítanak.
- Tengeri fű: Szaga sós, földi, vagy penészes, a bomló tengerfűből kibocsátott kémikáliák és olajok miatt.
- Só: Magas sókoncentráció, enyhén sós vagy ásványi szagot adhat.
- Halak és más tenger alatti élet: A halak, puhatestűk és más organizmusok jelenléte is hozzájárul a tenger általános szagához.
Megjegyzendő, hogy a tenger szaga változhat a helytől, az évszakától és az időjárástól függően.