A régészeti kutatók a Folsom vadásrok és óriás bizonok egyidejűségét kombinált bizonyítékokkal támasztották alá:
1. Közvetlen társítás
- Folsom pontok az óriás bizon csontjaiban: A legmeggyőzőbb bizonyíték a Folsom pontok (egy specifikus lövedék típus) közvetlen felfedezése az elfajadt óriás bizon (Bison antiquus) csontjaiban. Ez a közvetlen társítás bizonyítja, hogy a vadásrok, akik ezeket a pontokat használták, valóban vadásztak az óriás bizonra.
- Folsom lelőhelyek ásatása: A Folsom lelőhelyeken (pl. Új-Mexikó) számos Folsom pontot találtak óriás bizon csontjai mellett. A leletek kontextusa, a pontok közvetlen társítása a csontjaihoz, megerősíti a időbeli kapcsolatot.
2. Rétegezés
- Rétegezett leletek: A régészeti lelőhelyeken gyakran van üledék rétegeződés az idő múlásával. A rétegek vizsgálatával a régészeti kutatók meghatározhatják a különböző leletek és fosszíliek relatív korát. A Folsom pontok konzisztensen olyan rétegekben találhatók, amelyek óriás bizon maradványokat tartalmaznak, jelezve, hogy egyidőben éltek.
3. Radiocarbon korosítás
- Mind a fosszíliek, mind a leletek korosítása: A radiocarbon korosítás numerikus kort ad az szerves anyagoknak (csont, fa). A lelőhelyen talált bizon csontok és Folsom pontok egyidejű korosítása megerősíti az egyidejűságét.
4. Paleontológiai bizonyítékok
- Óriás bizon elterjedése: Az óriás bizon fosszíliáinak földrajzi elterjedése összhangban van a Folsom lelőhelyek helyével, jelezve, hogy a vadásrok valószínűleg ezeket a nagy állatokat vadászták.
5. Összehasonlító elemzés
- Hasonló eszközhasználat: A Folsom pontok kifejezetten nagy vad vadászására lettek tervezve, és jelenlétük az óriás bizon csontjai mellett alátámasztja, hogy a vadásrok erősen támaszkodtak ezekre az állatokra az élőlényük fenntartásához.
Ezek az együttese bizonyítékok vezették a régészeti kutatókat a végleges következtetéshez: a Folsom vadásrok és az óriás bizonok egyidejűek voltak, Észak-Amerikában az Utolsó Pleistocénben, kb. 10 000–12 000 évvel ezelőtt éltek és kölcsönhatásba léptek egymással.