Az entelodontok, az Észak-Amerikában, Európában és Ázsiában az oligocén és miocén időszakban vándorló, óriási malmakhoz hasonló emlősök, éghajlatváltozás és más fajokkal (szarvféreg, ló) való verseny következtében haltak ki.
Éghajlatváltozás
Az oligocén–miocén átmenetben a Föld lehűlt és kiszáradt, a sűrű erdők nyílt gyepékbe és szavannákká változtak. Az entelodontok, az erdős élőhelyekhez alkalmazkodtak, nehezen tudtak alkalmazkodni.
Verseny
Ahogy a környezet változott, a szarvféregek, lovak és más növényevők, jobban alkalmazkodva az új feltételekhez, virágoztak, és versengtek az entelodontokkal az ételért és a területért. A ragadozók (medvék, hiénák, sabrefogú macskák) érkezése további fenyegetést jelentett.
Végső soron az éghajlatváltozás által vezérelt élőhely-változások és a jobban alkalmazkodott fajak versenye vezette az entelodontok kihalásához.