A Smilodon fatalis, a legismertebb sablyfogú macska, egy rettegésre méltó jégkorszaki ragadozó volt. A fosszilis bizonyítékok alapján íme, hogyan nézhetett ki:
Méret
A felnőtek nagy macskák voltak, a hímak általában nagyobbak a nőstényeknél. Hátuk nélkül kb. 1,2–1,5 m (3,9–4,9 láb) hosszúak, és kb. 1 m (3,3 láb) magasak a vállnál.
Testszerkezet
A Smilodonnak erőteljes, izmos felépítése volt, viszonylag rövid teste és hosszú lába. Robbanásszerű ugrásra és rövid sprintre volt felkészítve, nem tartó futásra, a jól kifejlesztett vállak és elülső végtagok erejét adva a ragadozattal való küzdelméhez.
Fej és fogak
A leglenyűgözőbb jegy a hosszú, sablyhoz hasonlő felső fogszemcsék volt, ami akár 28 cm (11 hüvelyk) hosszú is lehetett. Ezek a fogak éles és fogazottak voltak, ideálisak mély sebek okozására. Az alsó fogszemcsék rövidebb, de szintén éles, támogatta a felső fogakat.
Szőr és szín
A pontos szőrszín ismeretlen, de a modern macskákkal való összehasonlítás alapján barnás vagy vörösesbarna lehetett, esetleg pöttyös vagy csíkos mintázattal.
Élhely és elterjedés
A Smilodon fatalis a posztoécénben élt az Amerikai kontinensen, Alaskából és Kanadából Dél-Amerikáig. Gyepesközöket, erdőségeket és cserjés területeket lakta be.
Mivel a Smilodon kipusztult, megértésünk a fosszíliákból és a tudományos értelmezésből származik, és néhány részlet változhathat új felfedezésekkel.