A mamutok fejlődése és elterjedése
A mai elefánttal rokonszenvű mamutok óriási, agyagfogú lények voltak, amelyek milliók évei alatt nagy területeken vándoroltak, és különböző környezetekhez alkalmazkodtak. Bár eredetileg meleg, trópuszi erdőkben fejlődtek ki, több faj sángépszállóvá vált, és a jégkorszak ikonjává vált.
Ősmamutok
A legkorábbi mamutok 3–5 millió évvel ezelőtt különültek el az elefánttól és a masztodontól Afrikai trópuszi erdőkben. Az ősmamutok ehhez a bőséges növényi táplálékhoz (zöldség, gyümölcs, növények) alkalmazkodtak, ami lehetővé tette óriási testsúlyuk kialakulását. Ezután északra vándoroltak az eurázsiai szárazföldre, ahol lassan alkalmazkodtak a hidegebb éghajlathoz és a gyepes élőhelyekhez.
A jégkorszak
Az env. 1,8 millió évvel ezelőtti jégkorszakkor az afrikai ősmamutok kihaltak a klíma lehűlése miatt, a mamutok pedig elterjedtek Kelet-Európa és Közép-Ázsia sztyepein. Ezt a fajt „sztyepe mamutoknak” nevezik; a szélsőséges, lapos, gyakran hideg terepre, a vadfűkre specializálódtak.
A szárazföldi híd
A jégkorszak alatt a sztyepek kemény tundrává váltak. A mamutok vastag, rétegezett szőrszálakkal és bőr alatti zsírszegénnyel védték magukat a hidegtől – ezek a „szőrmamutok”. Az óceánok befagyása világszinten lejjebb húzta a víszintet, felszabadítva a Bering-földhidat Ázsia és Alaszkaközt, így a mamutok átjuthattak Észak-Amerikába.
Amerikai mamutok
Észak-Amerikában a mamutok délre, nyugatra és keletere terjedtek, egészen a mai Los Angeles-ig, ahol a zagyva-bányákban megmaradt maradványok tanúskodnak róluk. Az új amerikai faj, a „kolumbiai mamut” a jégkorszak végére felé a puhább füves élőhelyekhez alkalmazkodott. Ahogy az északi jégtörpek visszahúzkodtak, a kolumbiai mamut tovább terjedt, env. 11 000 évvel ezelőtt kihalva – klímaváltozás, emberi vadászat vagy mindkettő következtében.