Japán óriásmolcsa – Áttekintés
A japán óriásmolcsa (Andrias japonicus) a világ második legnagyobb kétéltűfaja, amely kizárólag Japán tiszta, hűvös folyóiban és patakiban él. Ezek a rendkívüli amfibák a kétéltűk ősi vonásait őrzik meg, és az evolúció szinte változatlan "foszilis élősködői" tekinthetők.
Méret és Élettartam
- Méret: Felnőtt példányok hossza általában 1–1,5 méter (3–5 láb), tömegük 25–30 kg (55–60 font) között változik.
- Élettartam: Szabadon 40–60 évig élnek, de fogságban elérhetik a 75 évet is.
Populáció és Szaporodás
- Védelmi státusz: A faj "kockázattal fenyegett" (VU) kategóriába tartozik az IUCN Vörös Listáján. Fő fenyegetések: vízigénylés, szennyezés, élőhelyek tördelése és illegális kereskedelem.
- Neve: Japánban "Ōsanshōuo" (óriás kagylóhal) néven ismertek, bár halak nem.
- Tenyezés: A tojások (egyszerre akár 500 db) a folyó mederben, kövek alján helyezik el. Kiültetési idő: 12–15 hét. A kikelő larvák csak 3 cmesek, de gyorsan növekednek.
Élelmiszer és Vadászat
- Etvagy: Lehetőségvadászok: halak, kagylók, rovarlarvák, kis emlősök, sőt, madarak is, ha elérhetők.
- Vadászmódszer: Rossz a látásuk, de érzékeny oldalsó vonaluk van a vízben 일어난 mozgalmakra. Sugárzásos szájjukkal "szívják be" a prédát (sugárzásvadászat).
- Aktivitás: Éjszakai életmódúak, nappal kövek alján, folyómeder mélyében pihennek.
További Érdekességek
- Tudományos név: Andrias japonicus (nem Cryptobranchus alleganiensis, az az amerikai óriásmolcsa).
- Légzés: Bőrükön keresztül és a nyakukon lévő bőrfoltok (papillák) segítik az oxigénfelvételt vízben.
- Történelem: Az első fosszilis csontvázat 1726-ban találták, de csak később azonosították kétéltűként.