A rómaiak elsősorban három lótípust használtak:
- „Equus caballus” vagy „Keltai pónik”: Európában elterjedt típus római korban. Általában kiswüszűek, erők, ellenállók, jól alkalmasak terhelés hordozására és lovasságmunkára.
- „Barb” Észak-Afrikából: Gyorsaságuk és ürességük miatt a római lovasság koristotta, főleg észak-afrikai hadjáratokban.
- „Turkomen” Közép-Ázsiából: Gyorsak, üressék, kitartók – lovasságra és kocsiversenyre alkalmasak.
Ezek volt a legelterjedtebbek, de a rómaiak más típusokat is használtak célfüggően. Saját fajtákat is tenyésztettek, így keletkezett a „Római Ló”, kifejezetten hadicélra tenyésztve.
Fontos: a rómaiak által használt pontos fajták nehezen azonosíthatók, mert a terminológia és az osztályozás változott az idővel. A római lók általános jellegzetességei viszont jól dokumentáltak.