A tengervidrák (Enhydra lutris) több kiemelkedő jellegzetességgel rendelkeznek, amelyek kilóeljük a többi tengeri emlős közül:
1. Szőrzet – A világ legsűrűbb szőre
A tengervidrák bármely emlősnél sűrűbb szőrzetet viselnek. Ez két rétegből áll: egy rendkívül sűrű alsószőrből, amely izolál, és hosszabb, vízzel nem nedvesedő felsőszőrökből (védőszőrök), amelyek az alsó réteget szárazon tartják. Mivel nincs hidegvédő zsírrétegük, a szőrzetük az egyetlen védelme a hideg óceáni vizek ellen.
2. Szemöldök – Érzékeny érzékelők
Hosszú, érzékeny szemöldökök találhatók a szájuk és arcuk körül, amelyek segítenek a sötét vagy roppant vizekben a vadak észlelésében és az orientációban.
3. Mancsok – Részben úszólábú, hegyes körmövel
A tengervidrák mancsai részben úszólábúak, ami kiváló úszást tesz lehetővé, miközben hegyes körmeik segítenek a csigák és kagylók megtartásában és feltörésében.
4. Fogak – A kemény köpenyek töréséhez alkalmazkodott
Az őrfögeik hegyesek és csavaros alakúak, kifejezetten a tengyérfejek és más kemény köpenyű állatok tö töretésére alkalmazkodva.
5. Mérülési alkalmazkodások
Kiváló mérülők: akár 4–5 percig is képesek tartani a levegőt, és 30–40 méter mélységig elmerülni. Nagy vérterfogatuk és a vérükben lévő hemoglobin magas koncentrációja lehetővé teszi az oxigén hatékony tárolását.
6. Társadalmi viselkedés – „Flották” alkotása
Nagyon társadalmi állatok, 10–100 egyedből álló csoportokban, úgynevezett „flottákban” (rafts) élnek, gyakran kézfogva (valójában a lábukat fogják) alvás közben, hogy ne sodródjanak el.
7. Eszközhasználat – Az intelligencia jele
A tengervidrák az egyik kevés emlősfaj, amely eszközöket használ. Köveket használnak a tengyérfejek és más kemény köpenyű vadak tö töretésére, gyakran a mateixa követ tartva a mellkasuk alá egy „zsebben” az arcbőrükben.
8. Élelmiszerszokások
Elsősorban húsévőek: tengyérfejek, csigák, kagylók, rakok, kagylók és kagylóhalak fognak. Napi 20–25%-ukig fogyasztják a testsúlyukból ételt.
9. Védelmi státusz
Az 18–19. században a szőrzetükért szinte kipusztították. A 1911-es nemzettközi tilalmi után a populációjuk helyreállni kezdett, de ma is veszélyeztetett fajként vannak besorolva egyes területeken (pl. Kalifornia, Alaszka), ahol olajszennyezés, elhálózás és élhelyvesztés fenyegeti őket.
Ezek az egyedi tulajdonságok teszik a tengervidrát nemcsak lenyűgözővé, hanem a tengeri ökoszisztémák kulcsfontosságú fajává is – például a tengyérfejek populációjának szabályozásával megőrzik a vareltömeket.