Az állatviselkedést „krudvinek”nek nevezni az emberközpontú perspektíva. Az állatok ösztön és túlélés alapján cselekszenek, nem pedig morális szándékból.
Túlélési ösztönök: Vadászat, megölés és harc a létezéshez szükséges, nem gonoszkodásból fakad.
Nincs morális iránytű: Az állatok nem értik a jó és a rossz különbségét, nem érzik a bűntudatot vagy a sajnálatot.
Társadalmi struktúrák: Dominanciakiállítások és területi viták természetesek, nem krudvitás céljából.
Antropomorfizmus: Az emberi érzelmek vetítése az állatokra tévesztelhet természeti viselkedést.
Helyettük vegye fontolóra: természeti szelekció, alkalmazkodó viselkedés, ösztönös hajlamok. Mindazonáltal az emberek tisztelettel és együttérzéssel kezeljék az állatokat.