A "holt, mint a kincs" kifejezés egy hasonlat, amely a halált a kincs élettelen állapotához hasonlítja. Kifejezi a halál véglegeségét és a teljesen élettelen állapotot.
A kifejezés a középkorra nyúlik vissza, amikor a vaskincsek masszívak voltak és az ajtók rögzítésére szolgáltak. Mivel hitték, hogy soha nem törik meg és nem kopnak ki, a mondás arra a jelenségre utalt, ami teljesen holt és nem tud visszatérni az életbe.
A mondás megjelenik az irodalomban, beleértve Shakespeare "Rómeó és Júlia" című művét, és a modern korig megmaradt a végletesség élénk leírásaként.