Szélturbinák hatása a vadon élő állatokra

Áttekintés

A szélturbinák kockázatot jelentenek a vadon élő állatokra: sérülések, halálesetek, élőhely-elvesztés és kitelepülés. Ezek az egyéni állatokra hatnak lokális és regionális szinten. Más energiatermelési formák (szén, olaj) sokkal nagyobb kockázatot jelentenek egész populációkra a toxikus kémiai expozíció miatt.

A New York State Energy Research and Development Authority (NYSERDA) szerinti hatásfázisok

1. Szélpark építési fázisa

Alacsony kockázat. Az élőhely-elvesztés a utak és létesítmények (turbinák,トラフォállomások) miatt bekövetkező erdőirtásból/tisztításból származik. Az építési zaj és aktivitás zavarja a természetes környezetet, ami eltemelődéshez (displacement) vezet – a madarak és denevérek más területekre költöznek.

2. Energiatermelés (működési fázis)

Mérsékelt kockázat madarakra, potenciálisan magas denevérekre. (2011. március állása szerint az egyes denevérfajokra vonatkozóan további kutatások kellenek.)

  • Madarak és denevérek ütközhetnek a szerkezetekkel és tengelyekkel → sérülés, halál.
  • Ez a tényező felelős a turbina-kapcsolatos vadhalálesetek többségéért.

3. Áramátvitel és energiaellátás

Mérsékelt kockázat.

  • Elektromosságos áramlás távvezetékekről és transzformátorállomásokról.
  • Ütközési sérülések és halálesetek.
  • Az üzemeltetés miatt bekövetkező élőhely-romlás.

4. Létesítmény lebontása (dekommissioning)

Alacsony kockázat. A fő probléma a bontáskori zaj és aktivitás okozta zavar és eltemelődés.

Összegzés

Bár a szélenergia megújuló és tisztabb, mint fosszilis tüzelőanyagok, a biodiverzitásra gyakorolt hatásait (különösen denevérekre) komolyan kell venni és minimalizálni kell helyszíni tervezéssel, technológiával (pl. lassabb forgás, kimaradási technológiák) és monitorozással.