Az elefántok többféle vokalizációval kommunikálnak, mindegyik egyedi jelentéssel és kontextussal. Íme néhány hang:
1. Trombitázás: Ez az egyik legikonikusabb elefánthang. Magas, hangos hívás, amikor izgatottak, riasztottak, vagy más elefánkok figyelmét akarják felkeltani.
2. Dörgés: Alacsony frekvenciás, döörgő hang, amit jobban éreznek, mint hallják. A csoporton belüli kommunikációra szolgál: elégedettség, üdvözlet, információátadás.
3. Tüszítés: Amikor kíváncsiak vagy valami vizsgálnak. Fenyegetve vagy dühösen is tüszíthetnek.
4. Sikítás: Magas, furcsa sikítás súlyos szorongás, fájdalom, félelem esetén. Figyelmeztetés más elefánkoknak.
5. Trombitázás (hosszabb): Hosszabb, hangosabb verzió, távolságra hallható hívás távoli elefánkokhoz.
6. Böhögés: Mély, garatból jövő hang, düh, agresszió, vagy kihívás másik elefántnak.
7. Ugatás: Ingerültként vagy behatolók kitekergetéséhez a területről.
8. Görögés: Alacsony, folyamatos hang, dühös, fenyegetve, vagy harci készüléskor.
9. Túszogás: Megijedéskor vagy hirtelen környezetváltozáskor.
10. Fújás: Az orrukkal keltett fújáshangok, csoporton belüli kommunikációra, főleg a kölykök és anyák között.
Fontos: az elefánkok rendkívül fejlett hallással rendelkeznek, és aemberi hallás határán túli hangokat is használnak, így a vokális repertórium még kiterjedtebb.