A kacsacsőrűek (Ornithorhynchus anatinus) lenyűgöző félvízi emlősök Kelet-Ausztráliában. Rendelkeznek néhány egyedi jellegzetességgel, beleértve a testhőmérséklet-szabályozás megközelítésüket is.
Az meeste emlősök ellentétben, amelyeket endotermnek vagy "melegvéreknek" minősítenek, a kacsacsőrűeket yarı-endotermnek tekintik. Ez azt jelenti, hogy képesek bizonyos mértékben belső hőtermelésre, de a hőmérséklet fenntartásához külső forrásokra is támaszkodnak.
A kacsacsőrűeknek vastag, sűrű szőrzete van két réteggel – egy külső réteg durva, vízvisszató védőszőrökkel és egy belső réteg finom, sűrű alszőrrel. Ez a kettős réteg levegőt zár be, és segít melegen tartani a kacsacsőrűet a vízben és a szárazon.
Rendelkeznek speciális נגדáramú hőcserélő rendszerrel a végtagjaikban és farkukban. Ahogy a meleg vér az artériákon keresztül áramlik a végtagok felé, átadja a hőt a hidegebb, a vénákon visszatérő vérnek, minimalizálva a hőelvesztést és segítve a stabil maghőmérséklet fenntartását.
Viselkedésből is szabályozzák a hőmérsékletet: napoznak, a földbe ásnak, vagy kövek alá búvnak a melegségért. Hideg vízben úszva torpor állapotba kerülhetnek, csökkentve a testhőmérsékletüket és lelassítva az anyagcseréjüket az energia takarékosság érdekében.
Összességében, bár a kacsacsőrűek nem tartanak tökéletesen állandó testhőmérsékletet, mint a teljesen endotermek emlősök, a belső hőtermelés, izoló szőrzat és viselkedésbeli alkalmazkodások kombinációja lehetővé teszi számukra, hogy viszonylag stabil hőmérsékletet tartsanak és kiválóan alkalmazkodjanak a környezetükhöz.