Nem tüdő, nem száj – de van légzési rendszer
A rovaroknak nincsenek tüdői, és nem a szájukon keresztül lélegeznek. De van légzési rendszerük. Mint az emberek, ők is beválasztják az oxigént és kibocsátják a szén-dioxidot. De az oxigén nem a vérkeringésben utazik, hanem egy bonyolult csőhálózatban: a trachéákban.
Szerkezet – Spirakulák
Az oxigén a rovar testébe a spirakulák (oldalnyílások) áthalad. Ezek a has és a mellkas oldalán vannak, minden testszakaszon két-két oldalról. Izomok zárják és nyitják a levegő-zsugorokat, szabályozva a légáramlást.
Működés – Trachéa hálózat
A levegő a spirakulákból a fő trachéa csőbe, majd egyre kisebb trachéákba ágrázódik, eljutva minden sejtig. A szén-dioxid ugyanezen az úton távozik ki a spirakulákon keresztül.
Cél – Vízvédelés és tárolás
A rovarok bezárhatják a spirakulákat a víz megőrzéséhez vagy kizárásához. Így a vízi rovarok túlélik a merülést (levegőt tartanak magukban). A szárazföldi rovarok is így védekeznek az eső против или az aszály ellen.
Érdekességek
- A trachéa rendszer nyílt – nincs végső "tüdő", hanem csőháló.
- Nagyobb rovaroknál (pl. szitakötő) látható a has pulzálása a légzéskor.
- Néhány rovar (pl. vízi rovarok) fizikai buborékot (plastron) hordoz a víz alatti légzéshez.
Következtetés
A rovarok légzése egy csodálatos evolúciós megoldás: passzív diffúzió csőhálózaton, aktív szellőztetés izomokkal, és vízvédelmi funkció – minden tüdők nélkül.