A halak több okból is ugrálnak a vízönninen:
Hiányzó lövedékesség: A víz lövedékességet biztosít, ami támogatja a hal testsúlyát. Víz nélkül a gravitáció lefelé húzza a testüket, nehézzé téve a mozgást.
Zsírműködés: A halak zsírok segítségével szívják le az oxigént a vízből. Vízönninen a zsíroik összerándulnak és kiszáradnak, lehetetlenné téve a légzést.
Izmok működése: A halak izmai másképp működnek a vízben, mint a levegőben. Vízönninen az izmaik nem tudnak megfelelően működni, ami rohamos, ugráló mozdulatokat okoz.
Pánik és stressz: A vízönninen lét stresszes helyzet a hal számára. Idegen környezetben vannak, nem tudnak légzeni, és instinctíven küzdenek a vízbe való visszatérésért. Ez a pánik vezet a frantik ugráláshoz.
Az ugrálás egy keserű kísérlet az egyensúly visszaállítására, a vízhez való visszatérésre, és a zsírok ismételt működésének engedélyezésére. Fontos megjegyezni, hogy a halak nem élhetnek długo a vízönninen, és a lehető leghamarabb vissza kell őket tenni a környezetükbe.