Az óvavízi medencek állatai változatos étrendet követnek a fajuktól és a környezettől függően.
Növényevők
Tengeri fűk: Sok állat legeli az algákat, mint a tengeri salát, vörös algák, barna algák. Ide tartoznak a tengeri hedgehogok, csigák, patellák, és néhány hal.
Diatomeák: A sziklákon lévő mikroskopikus algákat szűrővojókkal, mint a csigák és a kagylók fogyasztják.
Húsévők
Egyéb gerinctelenek: Rákok, csillaghalak, anémónák vadásznak csigákra, patellákra, csigákra, férgekre.
Halak: Nagyobb halak, mint a szculpinok és blenniek, kisebb halakra és gerinctelenekre vadásznak.
Plankton: Kis rakközelták és lebegő organizmusokat a csigák és kagylók eszik.
Mindenevők
Csillaghalak: Lehetőségvadászok, tengeri hedgehogokat, kagylókat, csigákat, sőt más csillaghalakat is esznek.
Rákok: Néhány rák mind növényeket, mind húsat eszik.
Detrituszevők
Férgek: Bomló szerves anyagon élnek, tápanyagokat keringetve.
Néhány rák és csiga: A holt organizmusokból és algákból szemetelnek.
Fontos tényezők
Helyzet: Az étel elérhetősége változik a földrajzi helyzettől és a feltételektől.
Verseny: Korlátozott erőforrások versényt keltenek a fajok között.
Ragadozó-ragadozó kapcsolatok: A ragadozók befolyásolják a ragadozók etetési viselkedését.
Adaptációk
Erős rögzítés: Körak, karomok, szívólepények segítenek az állatoknak a sziklákhoz ragaszkodni.
Vízmegőrzés: Anémónák és csigák tartják a vizet a vízkiüléskor.
Sóterhelés tolerancia: A lakók tolerálják a változó sótartalmat, ahogy az árapály be- és kimegy.
Az óvavízi medencek étrendjének és adaptációinak megértése segít megbecsülni az ökoszisztéma ellenállóképességét és az élet bonyolult hálóját.