A nektárfogyasztó állatok több specializált alkalmazkodást fejlesztek ki:
- Hosszú nyelv: Lehetővé teszi a mélyen a virágban rejlő nektár elérését. Pl. a kolibrik nyelvük hosszabb a teljes testüknél.
- Kefészerű nyelvvége: Sok nectarivor állatnak kicsi, hajszerű papillákkal rendelkező nyelvvége van, ami gyűjti és tartja a nektárt és a porcikát.
- Proboszcis (trunkó): A lepék és a darazsak hosszú, cső alakú szájuk van (proboszcis), amivel a virágokból szívják fel a nektárt.
- Speciális csőr: Madarak, mint a kolibrik és a napimadarak, hosszú, vékony csőrrel rendelkeznek, tökéletesen a virágok belsejéhez.
- Ko-evolúció: A nektárfogyasztó állatok és a növények együtt fejlődtek az idő múlásával. Ahogy a növények új virágformákat fejlesztenek, a nektárfogyasztók alkalmazkodnak hozzáféréshez, létrehozva egy komplex, dinamikus kapcsolatot.