A szürke farkasok rendkívül alkalmazkodóképesek, élhetnek erdőkben, tundrán, szíkszégekben, sőt bizonyos sivatagi területeken is. Az esőerdők és az extrém száraz sivatagok mégis komoly kihívásokat jelentenek:
Esőerdők: Sűrű növényzet megnehezíti a mozgást és zavarja a farkasok éles szaglását és hallását. Alkalmas nagy preyt (szarvasmarhák) hiányzik. A meleg, párás klíma parazitákat és betegségeket is hordoz, ami veszélyes lehet a farkasok számára.
Extrém száraz sivatagok: A víz hiánya megnehezíti a túlélést, mert a farkasok nem tudnak hatékonyan vizet kinyerni a növényekből. Az extrém hőmérséklet megterheli a termoszabályozást, a növényzet hiánya pedig korlátozza a preyt.
Bár alkalmazkodóképesek, a szürke farkasoknak mégis specifikus élőhely-igényeik vannak, amiket az esőerdők és az extrém sivatagok általában nem tudnak kielégíteni.