A sarkói róka (Vulpes lagopus) egy kis, alkalmatlan húsévő, amit az Észak-Amerika, Európa és Ázsia sark vidékein találhatunk. Kiválóan alkalmazkodott a keserves hideghez: vastag fehér szőrzete hígít, a rövidebb orr és fülek minimalizálják a hőelvesztést.
A sarkói rókák a vörös rókákból fejlődtek ki, amelyek az utolsó jégkorszakban, kb. 10 000 éve vándoroltak északra. Ahogy alkalmazkodtak a sarkhoz, kifejlesztették egyedi fizikai jellegzetességeiket és viselkedésüket.
Ma a sarkói rókák a tundrán, a tengerjegeden és a partvidékeken élnek a sarkkörön belül. Kicsi emlőseket, madarakat, halakat, rovarokat és húst esznek. Kis csalódcsoportokban, úgynevezett "pack"-ekben élnek, általában egy páros és utódjaik alkotják. A sarkói rókák segítenek szabályozni a rágcsáló populációit és elterjesztenek magokat, szőrüket az őslakos népek ruha és más célokra használják.