A dódó endemikus volt Mauritiuson az Indiai-óceánban, Madagaszkár keletén. A sziget sűrű erdőkborította, amelyek ételt és menedéket biztosítottak. Étrendje głównie gyümölcsök, magvak és rovarokból állt, esetleg kis gerincesektől (gyíkök, békák) is. A dódó társadalmi volt, csoportokban élt, és híres volt a kíváncsiságáról és a félelmetlenségéről az emberekkel szemben. Ez a békés természete könnyű prédává tette az emberek és a behozott ragadozók (kutyák, macskák, disznók) számára. A 17. század végére kihalt.