A spanyol pito szót így ejtjük: (ˈpi.to), az első szlengén a hangsúly.
Lépésről lépésre:
- Kezdjük a "p" hanggal – kétajkak közötti robbanóhang, ajkak összenyomása és elengedése.
- Folytatjuk az "i" hanggal – magas, előre, kerekítés nélküli magánhangzó, nyelv a szájpadlás felé, ajkak kinyitva.
- Végül a "t" hang – fogulyás mögéi domborcára tapadó nyelvvel keletkező robbanóhang.
Mivel az első szlengén van a hangsúly, a kezdő "p" kapja a legnagyobb hangsúlyt. Összességében a pito kiejtése egyszerű, és hasonlít az angol megfelelőjére.