Ernest Hemingway „Fehér elefántszerű dombok” (1927) c. műve több kulcsfontosságú sajátossággal exemplifies a modernista prózát:
Fragmentáció és allúzió: A narratív fragmentált, tükrözve a női karakter lelki állapotát. A párbeszédek leírással vannak összefonva, elliptikus folynak létrehozva. Hemingway allúziót tesz a szülésvezérlésre anélkül, hogy explicit módon elnevezné.
Tudatáram: A történet megragadja a karakterek belső gondolatait és érzelmeit, miközben döntésük előtt állnak.
Szimbólumok és képek: A cím ambivalenciát sugall. Az ismétlődő vonat motivum a mozgást, a változást és a menekülést szimbolizálja.
Feloldás hiánya: A konfliktus megoldatlan marad, tükrözve a valóságban található komplex döntéseket egyértelmű kimenetel nélkül.
Interioritásra fókusz: A történet a pszichológiai állapotokat, félelmeket és konfliktusokat vizsgálja, nem a külső eseményeket.
Minimalista próza: Rövid, precíz nyelv, felesleges díszítés nélkül, nagyobb hatást ad a témáknak és érzelmeknek.
Alszöveg és ironia: Az felszín alatt hallatszó jelentések mélységet és komplexitást adnak.
Összességében a történet megkérdőjelezi a hagyományos mesélést, és tükrözi a modern emberi létezés kétértelműségeit.