Az a folyamat, amelyben a kedvező génekkel rendelkező organizmusok nagyobb eséllyel túlélnek és szaporodnak, természeti szelekciónak (natural selection) hívják. Ez az evolúciós biológia alapvető fogalma, amit Charles Darwin írta le először az "A fajok eredete" című könyvben.
Íme a természeti szelekció folyamatának felbontása:
1. Variáció: Egy populációban van genetikai variáció, azaz az egyedek eltérnek a jellegzetességeikben. Ezek a különbségek mutációk, genetikai rekombináció vagy más mechanizmusok miatt lehetnek.
2. Diferenciális túlélés és szaporodás: Bizonyos jellegzetességek előnyt biztosíthatnak a túlélésben és szaporodásban egy adott környezetben. Például hideg éghajlatban a vastag szőrű egyedeknek nagyobb esélyük van a túlélésre és utódok termelésére.
3. Illeszkedés (Fitness): A fitness fogalma az organizmus képességére utal, hogy túléljön és szaporodjon egy adott környezetben. A fitnesset növelő jellegzetességekkel rendelkező organizmusok magasabb fitnesssel rendelkeznek.
4. Szelekció: Időtartam alatt a magasabb fitnessű egyedek nagyobb eséllyel túlélnek és utódokat termelnek. Ez azt jelenti, hogy a kedvező gének, amik azokkal a jellegzetességekkel társulnak, gyakrabban előfordulnak a populációban.
5. Alkalmazkodás (Adaptáció): Ahogy a természeti szelekció több generációon keresztül hat a populációra, az alkalmazkodások evolúciójához vezethet, ami olyan jellegzetességek, amik növelik az organizmus fitnessét egy specifikus környezetben.
A természeti szelekció nem célorientált folyamat; a populáció genetikai variációja és a túlélést és szaporodást befolyásoló környezeti tényezők közötti kölcsönhatás hajtja. Ahogy a környezet változik, úgy változhata a szelekciós nyomás is, új alkalmazkodások evolúciójához és a fajok elválásához vezetve az idő múlásával.