Mint minden madár, a sasoknak is tüdőjük van, és nem zsirákkal légzenek. A légzőrendszerük egyedileg alkalmazkodott a hatékony repüléshez és a magas oxigén-fogyasztáshoz.
Tüdő és légzsákok
A sasoknak tüdőjük van, emberek és más emlősökhöz hasonlóan, de a szerkezetük eltér, hogy alkalmazkodjanak a madarak fiziológiájához. A tüdők mellett a sasoknak bonyolult légzsák-hálózata van, ami a testükben összekötődik. Ezek a légzsákok hatékony légkeringést tesznek lehetővé és kulcsszerepet játszanak a légzésben.
Légáramlás és gázcsere
Amikor a sas belégzik, a levegő a csőr alján lévő nyílásokon keresztül, az orrlát és a tráchea által a tüdőbe jut az elsődleges bronchusokon keresztül. A tüdőben az oxigén a vérbe diffundál, a szén-dioxid kilép. Ez a gázcsere apró szerkezetekben történik, hasonlatosan az emlősök tüdőhüvelyeihez.
Légzés repülés közben
A sasok magasabb légzési ritmust دارند, mint ugyanolyan méretű emlősök, gyorsabb anyagcseréjük és a repülés során nagyobb oxigén-igényuk miatt. A légzsákok kiterjedése és összehúzódása folyamatos légáramlést biztosít, lehetővé téve a sasoknak a magas energiaigényű szállás, merülés és más légi manéverek fenntartását.