Történelmi zibétfogási módszerek
A "zibét" kifejezést gyakran használják a zibétre, egy félvízi rágcsáló, amely Észak-Amerikában őshonos. A korai időkben különféle módszerekkel fogták a zibéteket, némelyik emberibb, más kevésbé.
Csapdázás
Lábcsapdák: Ezek rugós csapdák voltak, amelyeket a zibétek által járt helyekre helyeztek. Gyakran étellel vagy szaggal cetlik, de megsérthetik az állatot.
Conibear-csapdák: Ezek nagyobb csapdák voltak, amelyek gyors halált okoztak, általában az állat koponyájának összetörésével.
Élőfogó csapdák: Ezek burkolatok voltak, amelyek élve fogták az állatot. Bár emberibbnek tekintik más módszereknél, stresszt okozhatnak az állatnak.
Vadászat
Kutyákkal való vadászat: A zibéteket néha kutyákkal vadászták, amelyeket arra tanítottak, hogy üldözzék őket a vízbe vagy a szárazföldre.
Lövészet: A zibéteket lövészetben is meg lehetett ölni, bár ez kevésbé volt gyakori a kis méretük és a sűrű növényzetben való elrejtőzködésük szokása miatt.
Egyéb módszerek
Hálók: A zibéteket néha hálókban fogták a vízközökben, hasonlóan a halászati hálókhoz.
Lándzsázás: Egyes területeken a zibéteket a vízben lándzsázva vadászták.
Fontos megjegyezni, hogy ezek sok módszer ma emberietlennek tekintendő. A modern csapdázási módszerek emberibberek, és gyorsabb halált okoznak.
A zibétfogás és -vadászatról való naprakész információkért a legjobb, ha a helyi vadászati hatóságokkal vagy szervezésekkel fordul. Ők naprakész információkat adhatnak a jogszabályokról és szabályozásokról a adott területen.