A szarvasmarha-tenyésztést 크게 két fő kategóriába sorolhatjuk:
1. Hústerhő tenyésztés
Taktikai ültetvény (Feedlot operation): A tehének zárt területen tartják, és nagy energiaértékű gabonaétrenddel etetnek, hogy gyorsan hízlalják őket vágás előtt. Ez az Egyesült Államokban a leggyakoribb hústermelési módszer.
Legelőalapú tenyésztés: A szarvasmarhák a legelőn legelnek egy természetesebb környezetben. Ez magában foglalja:
- Fűvel etetett marha: Kizárólag legelőn nevelték fel, kiegészítő etel nélkül.
- Rancholás: Nagy, nyílt vidékeken tartják, gyakran száraz régiókban.
- Legelőn befejezett marha: Főleg legelőn nevelték, de a vágás előtt taktikai ültetvényben fejezték be a marha mározatosság érdekében.
Ökológiai marhahús: Szigorú ökológiai szabványok szerint nevelték, antibiotikumok, hormonok vagy szerves műtrágyák nélkül.
Szabad tartású marhahús: A marhák hozzáférnek a legelőhöz, de gabonával kiegészíthetik az ételüket.
2. Tejtermelő tenyésztés
Konzervatív tejtermelés: A tehék zárkózott állományban tartják, napi többször szelik, jellemzően gabona és széna étellel.
Ökológiai tejtermelés: Ökológiai szabványok szerint nevelték.
Legelőalapú tejtermelés: A tehék legelhetnek, és ritkább szelés történik.
Fűvel etetett tejtermelés: A tehék kizárólag legelőn növekednek, ami magasabb zsírtartalmú, más ízű tejet eredményez.
Egyéb típusok
Kettős célú szarvasmarha: Húsra és tejre egyaránt tenyésztik.
Hústípusú szarvasmarha: Növekedési sebesség és vágáshozárány érdekében tenyésztik.
Tejtípusú szarvasmarha: Tejtermelés és összetétel érdekében tenyésztik.
Az eljárásokat befolyásoló tényezők
Az éghajlat, a földrajz, a piaci kereslet és a szabályozások mind hatással vannak a szarvasmarha-tenyésztési módszerekre.