Bár ez egy kedves gondolat, a valóság összetettebb. Nincs határozott tudományos bizonyíték arra, hogy a farkasok aktívan gondoskodnának az idősökről vagy sérültekről ugyanúgy, mint az emberek.
Mit Tudunk
Csapat dinamika: A farkasok komplex társadalmi struktúrákban élnek szigorú hierarchiával. A domináns farkasok prioritási hozzáféréssel rendelkeznek az erőforrásokhoz, beleértve az ételt és a párzást.
A legerősebb túléli: A vadonban az erőforrások kicsik. A gyenge vagy sérült farkasok nehezen versenyeznek az ételért és a területért.
Korlátozott bizonyítékok: Vannak anekdotikus jelentések a toleranciáról vagy az ételosztásról sérült csapattagokkal, de ezek ritkák és nehezen ellenőrizhetők.
Lehetséges magyarázatok: Néhány kutató feltételezheti, hogy az alkalmi megosztás családi kötődésből vagy strategiai előnyből származik, ahol a csapathoz tartozik a sérült tagok életben tartása.
Fontazni kell az antropomorfizmus elkerülését. Nem feltételezhetjük, hogy a farkasoknak ugyanazok a motivációk és viselkedések lennének, mint az embereknek. Bár a farkasok társadalmi komplexitást mutatnak, az elsődleges ösztönük a túlélés, és a cselekvéseik nagyrészt az erőforrás-igényvezeti.
Végső soron, bár szímező elképzelni a farkasokat, mint az öregeik és sérültjeik gondozóit, a tudományos bizonyítékok arra utalnak, hogy ez a viselkedés a vadonban messze nem garantált.