A borszékek nem rendelkeznek kiváló látással, és elsősorban más érzékelésre támaszkodnak – hallásra és szaglásra – az éjszaka tájékozódásához.
A borszék (Meles meles) nem lát jól sötétben – a látásuk gyenge, a szemük kicsi, a tapetal lucidum (visszaverő réteg) hiányzik vagy gyengén fejlett.
- Elsődleges érzékelés: Szaglás (olafaktorius bulbus nagy, 700–800× emberi érzékenység) + hallás (nagy füllepények, alacsony frekvenciás hangok).
- Szemek: Kicsi, pupilla kerek, tapetum lucidum minimális → nem klikkelnek a fényben, nem vésznek messze sötétben.
- Táplálkozás/vadászat: Főleg szaglás alapján keresnek (férgek, rovarok, gyökerek, gombák, padlizsán, kis emlősök).
- Tájékozódás: Szagjegyek (latrines), hallás, emlékezetes térkép.
Tehát: A borszék „látszik” az orrával és a füleivel, nem a szemével. Ez az evolúciós adaptáció a fossori (áspás) és éjszakai életmódhoz.