A dingo-k, Ausztrália őshonos vadkutyái, kiválóan alkalmazkodtak a kegyetlen és változatos viszonyokhoz fizikai jellegzetességeik, társadalmi struktúrájuk és viselkedésük révén.
Fizikai alkalmazkodások
Vékony, izmatos testfelépítésük van a kitartáshoz és a távolsági utazáshoz, éles fogak és körmek a vadászhoz, vastag szőrzet a hőmérséklet-különbségek elleni izolációra, kiváló hallás és szaglás. Éjszakai életmódjuk segít elkerülni a déli nap sugárzását és vadászni, mikor a ragadozók kevésbé ébrenlétesek.
Társadalmi struktúra és viselkedés
A dingo-k csordákban élnek, általában egy domináns párzó pár vezeti. A csordaélet biztonságot, kooperatív vadászatot nagy ragadozókra, és közös kölyökneveltést biztosít. Erősen területvédők, és alkalmazkodóképes, oportunista étrendjük van: kenguruk, nyulak, madarak, hüllők, rovarok, aas.
Környezeti kihívások
A dingo-k hatékonyan takarítják meg a vizet, és hosszabb ideig is kivánhatnak ivást nélkül. Szőrzetük és éjszakai rutinjuk segít kezelni a hőséget és a hideget is. Versenynek vannak kitéve a bejövelt fajoktól, mint a rókák és a vadmacskák, valamint az emberi aktivitás és élőhelyvesztés nyomása alatt állnak.
A dingo-k megjegyezhetően ellenállók, mutatva az evolúció és a természeti kiválasztódás erejét az ausztrál tájban.