Különböző típusú állatok adhatnak ki csörögő hangot vagy csörögéssel kommunikálnak. Íme néhány példa:
Fészekmadarak (Woodpeckers)
- A fészekmadarak híresek jellegzetes „csörögés” vagy dobolás hangjáról. Gyakran dobolnak fákon a társakkal való kommunikáció, terület megjelölés és rovarok, hernyók keresése érdekében.
Nagy fészekmadár (Pileated Woodpecker)
- A nagy fészekmadarak az Észak-amerikai legnagyobb fészekmadarai. Csörögésük mélyebb és dőlt hangú a kisebb fészekmadár-fajokhoz képest.
Elefántcsontfészekmadár (Ivory-billed Woodpecker)
- Ez a kritikusan veszélyeztetett fészekmadár-faj, ha még létezik, híres a hangos, hatós kettős csörögéséről.
Kis fészekmadár (Downy Woodpecker)
- A kis fészekmadarak gyors, magas hangú csörögő hangokat adnak ki.
Szőke fészekmadár (Hairy Woodpecker)
- A szőke fészekmadarak hangos, rezonáló csörögéseket produkálnak, hasonlítanak a nagy fészekmadarakéhoz, de nem annyira hangosak.
Földön élő madarak
- Néhány földön élő madár, mint a fászka, finom csörögő hangot adhat ki a talajon, miközben táplálékot keres vagy fészkel.
Rovarok
- Egyes rovarfajok, mint az óra-bogarak (deathwatch beetles), csörögő vagy doboló hangot produkálnak, fejüket vagy testüket kemény felületbe verve. Ez a jellegzetes csörögés az, ahogy ezek a rovarok kommunikálnak egymással.
Mókusok
- A mókusok csörögő vagy karcoló hangot adnak ki, amikor diókat, magvakkat rágcsálnak, vagy a fák koráját karcolják.
Patkányok és egerek
- A rágcsálók, mint patkányok és egerek, csörögő hangokat hozhatnak létre falakban vagy padlában, miközben mozognak vagy rágcsálnak tárgyakon.
Nagy szárazföldi állatok
- Néhány nagyobb szárazföldi állat, mint a víziló, alkalmanként csörögő vagy gruntoló hangot adhat ki vokalizáció vagy területi viták során.