Fizikai alkalmazkodások
A jégmedvék egyedileg alkalmazkodtak az arktikus környezetükhöz. Ők a legnagyobb szárazföldi ragadozók: a hímak átlagosan 270–680 kg, a nőstények 135–315 kg. Jelentősen nagyobbak más medvefajtáknál, mint a barna medve, a fekete medve vagy a grizzly medve. A jégmedvéknek van egy vastag zsírszintjük és egy sűrű, fehér szőrzatuk, ami kiváló hőizolációt nyújt a rettenetes hideg ellen. Nagy labdáik, durva talpuk és nem behúzható körmeik kiváló tapadást biztosítanak a jeges felületeken. A kis fülük és farokuk csökkenti a hőelvesztést, izmaik pedig lehetővé teszik a hosszú távú úszást és a nagy prédák vadászatát.
Táplálkozási alkalmazkodások
Más medvékkel ellentétben a jégmedvék elsősorban fókiákra támaszkodnak az életfenntartáshoz. Fókiákat vadáznak úgy, hogy a jégben lévő lélegzőnyílásoknál várnak rájuk, vagy a szárazföldön csalogdzanak rájuk. A jégmedvék rendkívül fejlett érzékük van: egy fókát akár 32 kilométer távolságról is meg tudnak szaglásni. Hosszú ideig is el tudnak maradni étel nélkül, a letárolt zsírszintjükből élve a szorongató időkben.
Viselkedési alkalmazkodások
A jégmedvék elsősorban egyedül élő állatok, kivéve a párosodási időt. A nőstények a hófuvallatokban vagy a szárazföldön ásnak medencéket, ahol szülnek és nevelik a kismedvéket.
Kulcsfontosságú különbségek más medvefajtákhoz képest
A jégmedvék kizárólag az Arktisban élnek, míg más medvefajták változatlan élőhelyeket foglalnak el, beleértve az erdőket, hegyeket és partvidékeket. Amíg más medvék elsősorban mindenevők, a jégmedvék specializált húsévők, akik szinte kizárólag fókiákra támaszkodnak. A jégmedvék az arktikus környezetben való túléléshez fejlesztett ki egyedi alkalmazkodásokat, mint a vastag szőrzat, a zsírszint és a hideg, jeges terephez igazított vadászati stratégiák.
Összefoglalva: a jégmedvék specializált ragadozók, amelyek alkalmazkodtak az Arktis kemény körülményeihoz. Egyedi fizikai és viselkedési alkalmazkodásaikkal megkülönböztethetők más medvefajtáktól, és megérdemelték az „Arktis királya” címét.