Az ingerképzés (latinul: stimulus) bármilyen változást jelent a környezetben vagy az organiszus belső állapotában, amely reakciót vagy választ vált ki. Ezek a változások fizikai, kémiai, szociális vagy pszichológiai természetűek lehetnek.
Az ingerképzések mind külső (a testen kívülre), mind belső (a testen belülre) forrásokból származhatnak. A külső ingerképzések közé tartoznak a vizuális, auditív, olfaktorikus, gisztatív és taktilis bemenetek. A belső ingerképzések magukban foglalják az éhzés érzését, a szomjúság jeleit, az érzelmeket, a testi érzéseket és a gondolatokat.
Az ingerképzésekre adott válaszok automatikusak és nemönkéntesek lehetnek, mint a visszaható reflexek és fiziológiai válaszok – pl. izzadás, pupillaösszehúzódás vagy pulzusemelkedés. Más válaszok viszont önálló és tudatos, szándékos cselekvéseket vagy viselkedési formákat jelentenek az ingerképzés hatására.
A pszichológiai kutatásokban és elméletekben az ingerképzéseket gyakran használják kísérleti tervezés részeként, hogy megvizsgálják, az egyének hogyan érzik, értelmezik és reagálnak a környezeti jelekre.